Ezt a gyönyörű leopárd jáspist még olyan 12 éves korom körül vehettem.. sokáig hordtam egy kalcedon követ a nyakamban, ami egyszer csak kettétört és soha nem ragasztottam meg.. aztán őt szerettem volna a helyére csempészni, de nem ment.
Csak nézegettem, tartogattam éveken keresztül... eddig.
Mivel süt a nap és fantasztikus idő van, egyre nehezebben fotózok.. mint ahogy már ezerszer és ezerszer említettem ezt a blogolásom folyamán.. :)
Többen mondták hogy tartsam meg magamnak a nyakláncot.. sőt, eleinte valahogy nekem is volt a gondolatom... de nem fogom :)
Íme egy egész alakos fotó, ami ferde és a háttér sem szép, de ezen látszik legalább az ékszer állása, formája és az arányai.
Nagyon esztétikus, emellett egészen természetközeli élményt ad.
